Hogyan alakul most a családi életed hogy a Tokio Hotel ilyen extrém sikeres lett és óriási a fanok felhajtása és hisztije  a srácok körül?

Minden banda álma hogy egy hasonló áttörést elérjen, főleg ha előtte évekig kis clubbokban kevés ember előtt zenél mint ahogyan azt a fiúk tették. De ezt a kiugrást valóban nem gondoltuk volna. Időközben igencsak  megnőtt a stressz nálunk a nagy fantömeg miatt, akik a házunkat annyira körbeveszik, ostromolják  h már a kertünkbe is bemásznak h benézhessenek az ablakunkon. Egyáltalán nincsen egy csöpp privátszféránk sem , még akkor sem ha Tom és Bill nincs is itthon.

Megváltozott a kapcsolatotok a srácokkal amióta Bill és Tom a karrierlétrán egyre följebb lépegetnek?

Most is olyan mint eddig. Csak kevesebbet vannak itthon. Természetesen most is rengeteg dolgot megbeszélünk ami gyakran  a koncerteken vagy fellépéseken éri őket. Az anyjuk is mindig kérdezi őket, a véleményüket , hiszen a kapcsolatuk nagyon szoros és nyílt. Az egyetlen ami extrém módon megváltozott, h ha közösen indulunk valahova szórakozni az lehetetlen, mert  nem tudnak egy métert menni az utcán anélkül h a fanok hisztérikája körbe ne vennék őket.

Mi van akkor ha -mint pl. most utoljára is –éretlenül nyilatkoztak Magdeburgról? Nem lesz ebből családi téma?  

Természetesen , dehogynem, különösen ha ez a állítás már megtörtént, akkor nagyon el szoktunk  velük beszélgetni, h mi ezt az általánosító megítélésüket nem tartjuk helyesnek . Másrészről pedig el kell hogy mondjam h még mind ketten tinik , akik mindig úgy beszélnek ahogyan az jól esik nekik, kimondják ami a csőrüket nyomja. A nehézséget itt az adja h most minden szavukat mérlegelni kell hiszen nagy a nyilvánosság figyelme feléjük.

A vélemények a THról igen megosztottak, egyesek úgy beszélnek róluk mint az év felfedezettjeiről és mint tinisztárokról míg mások kritizálják a zenéjüket és a kinézetüket. Hogyan kezelheti az ember ezeket a fekete-fehér mázolványokat?

Billtől és Tomtól tudom h az ilyeneket nagyon lazán kell venni, mivel ez is hozzájuk tartozik és csak élvezni kell azt ami jelenleg körülveszi őket . De leginkább az édesanyjuknak és nekem is más ez kicsit. Sokszor felhúznak minket mert tudjuk h nem igaz amit a srácokról állítanak, de ezekkel nem lehet mit tenni. Sokszor azért is izgulunk h minden sérülés nélkül sikerüljön felnőniük, de teljesen normálisan fejlődnek ők is mint mindenki más.

A fiúk már a kezdetekben is önállóan és különbözően akartak lenni ami a karrierükben és a zenéjükben is megmutatkozik. Mit szólsz ehhez mint gitáros , ezért te is tettél?

Én mindig is megpróbáltam úgy viszonyulni hozzájuk mintha egy idősebb báty lennék. A zenei ízlésüket teljesen egyedül találták meg . Amit hamar kipróbálhattak a zeneiskolámban (rockiskola). De én úgy gondolom , magát a zen szenvedélyt sikerült átadnom nekik, ami Billnél és Tomnál mindig is  maradni fog.  

Mint zenész hogyan viszonyulsz a srácok sikeréhez? Van nálad olyan h irigység pl.?

Én 19 évesen kezdtem gitározni tanulni, ami egy karrierhez már késő. És végső sorron egy banda is hiányzik hozzá hiszen egy gitáros önmagában nem elég.(vigyorog) . Az egyetlen amiért irigykedem rájuk, az az erősítőjük és felszerelésük, amit többet nem kell hurcolniuk és hogy minden fajta jó gitárt kipróbálhatnak amit csak akarnak.

Mit gondolsz, mi lesz a Th-ból egy év múlva…a legsikeresebb egyszezonos banda vagy zenelegenda?

Szerintem ez még változni fog. De ha lemegy az első nagy fellángolás ami mostanában extrém nagy kiugrás volt -mint pl amilyen ez a comet díj vagy h sokáig vezették a slágerlistákat -akkor maradni fog egy kisebb de állandó fantábor mögöttük. De a srácok már korábban is bebizonyították hogy a kezükben van az eszköz amivel megtölthetnek egy csarnokot, már a Tokio Hotel előtt is, igazi rockerek voltak. És egy biztos, tudják hogyan tüzeljék fel az embereket és a hírnevet csak ők saját maguk tudják megtartani senki más.